Osszefoglalva: honapok ota varok erre a hajos munkara, es ugy volt, hogy februarban mennem kell interjura (egy ismerosom intezi, o mondta, hogy majd akkor kell), de nem hivtak, en meg ugye szoltam a L.-nek, hogy haza kell majd mennem, meg hogy miert, azt is elmondtam. Es hogy aprilis korul lesz belolle munka. O meg mondta, hogy jo, aztan februar vegen mondta, hogy akkor huzzunk egy vonalat, es akkor aprilis 5.-eig legyek, mert o nem akar au pair nelkul maradni. Igaza van.
Az ido panikbaejtoen kozeledett, en felhivtam a hatszelem, es mondta, hogy aprilis vegere szamithatok idopontra, aztan majd majus elejevel munkara. Upsziri.
Hat lepergett elottem az eletem... Ugyanis aprilistol se munkam, se penzem, se szallasom. Idokozben vege lett az otthoni kapcsolatomnak, o maradt a lakasban, tehat haza nem akarok menni. Bar amugy sem akarnek meg atmenetileg sem.
Szoval elkezdodott a lazas gondolkodas, hogy mi legyen. Most ugy van, hogy maradok itt probalok munkat keresni. Kicsit felek, mert ugye a nyelv... az orok mumus :) Persze, ha fele ilyen lusta lettem volna, es nem a sult galambot varom, mar egesz jol beszelhetnek. De nem kesergunk a multon, koncentralunk a jovore.
Egyebkent a kislanyt meg a fiut is ugy megszerettem, hogy nem konnyu oket itthagyni mar. Pont most jott el az az ido, amikor mindenbe belerazodtam, osszecsiszolodtunk a gyerekekkel, tudom mi a dorges, szoval gordulekenyen mennek a dolgok. Most kellene maradni pont. Persze, most a panik is beszel belolem, de tenyleg. Hianyozni fognak a gyerekek. Azt hittem, ez nem fog megtortenni. Azt hittem, ez is csak egy munka. De itt valahogy ithagyod kicsit a szived. Meselsz nekik, hozzadbujnak, vannak kozos vicceitek, emlekeitek, elobb utobb megszereted oket ugyis.
Par hete a fiu elmondta, hogy szerelmes. Csak nekem, ertitek :))) Se szuloknek, se senkinek, csak nekem bizony am :)))
Ja a "meselsz nekik" nemi koltoi tulzas :DDD Fogom a konyvet, probalom olvasni, de meg egy mesekonyv is tele van szamomra ismeretle szoval. Nekem a legtobb gondom az angolban a kiejtessel van, szoval nemelyik szonak nekifutok parszor, vagy egyszeruen elsumakolom, a kislany meg csak hallgatja hozzam bujva. Nem javit ki, meg semmi, szoval szerintem nem is az a lenyeg neki, csak hogy a hangom hallja. De szerintem egy mukkot nem ert belole :DDD Vegul is nekem kislanykent unnep volt a pentek ket hetente, vagy a hetfo mar nem emlekszem pontosan, mert akkor nem volt tv adas, apukam deluanos volt, anyukam meg meset olvasott nekem. Minden meset kivulrol fujtam a konyvbol, de olyan jo volt tole hallani, megnyugtatott a hangja, es akkor csak az enyem volt :) Szerintem a kislany is ilyesmit erezhet.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése