Utolso nap

Tegnap reggel hajnali 7-kor arra ébredtem, hogy valaki kopog az ajtómon. Félalomban végiggondoltam, ki lehet; ha a szülők, akkor úgyis szólnak, ha a gyerekek, akkor meg aludni akarok mééég :DD Befordultam a fal felé, mert még volt hátra fél óra ébresztésig, de rutinosan behúzódtam a falhoz, hogy ha mégis a kislány, akkor csak odafekszik és elalszik talán. Megnyílt az ajtó, akkor már tudtam, hogy csakis ő lehet. Kicsit meg is hatódtam, hisz mégis csak az utolsó napom volt. A meghatódásom azt hiszem az első vesénrugásig tartott, majd mikor belekönyökölt izomból egy pankrátorugrással a mellembe, dühbe csapott át.
Az úgy volt, hogy bejött, lefeküdt, én nagylelkűen adtam neki a takarómból. (Légyszilégyszi aludj vissza, ne kelts fel, még fél órát hagy aludjak....) Aztán elkezdte az izgésmozgást. (Ha csendben fekszem, talán elnyugszik és tudok még aludni...) Aztán győzött a szeretet és megfordultam, átöleltem, bár csukott szemmel. Kár volt :DDD Ebből megneszelte, hogy ébren vagyok, és iszonyatos fickándozásba kezdett. Megint fel volt töltve csordultig energiával. Ilyenkor olyan mint egy megvadult csokibarna csikó :DDD Nekiállt ugrálni, piszkálni a cuccaim (tudja, hogy ettől bazi pipa leszek), arcomba nyomta a plüssét,aztán mikor felköhögtem az utolsó szőrpamacsot is a kutyájából, mondtam neki, hogy feküdjön vissza, vagy legalább ne ugráljon (azonnal tedd le a púderem) és kicsit pihenjen még, ha tud (kértelek, hogy ne ugrálj rajtam), aztán nézünk majd mesét (nem, a kutyád nem kíváncsi belülről rám, vedd ki a számból). Ezután még ugrált kettőt rajtam, majd leszállt az ágyról, és ekkor jött a pankrátorugrás,majd könyöklés a mellembe. Elsőre elakadt a szavam, úgy fájt, aztán olyan de olyan pipa lettem, mondtam neki, kifele. Mondja, hogy bocsánat, erre én meg mindig dühösen, hogy sosem hallgat rám és kifele. Megint mondja, bocsánat, erre én, hogy menj ki, felöltözök és nézünk mesét. Így is lett, aztán felkeltettem a fiút is, jött a szokásos rutin: fogmosás, zuhany, reggeli. Utána megengedték a szülők, hogy tévézzenek, addig én kitakarítottam még utoljára a házat. Mondta L., hogy délben végezhetek, én 11-kor kész voltam, úgyhogy beültem a nappaliba nézni a gyerekeket. Zumbáztak a wiin, úgyhogy mintha ott sem lettek volna. A kislány rém muris volt amikor riszálni kellett :DDD Nemhiába fekete, a vérében van :)))
Mondta L. hogy még várjuk meg a férjét, mert nincs nála készpénz. (Nemá, kapok fizut...!!! :DDD) Ja igen, mert azt nem meséltem, hogy elhagytam a kocsikulcsot (kártya, nem igazi kulcs), és mondtam, hogy kifizetem,
csak várjunk kicsit, hátha előkerül. Nem lett meg, így én azt gondoltam, utolsó héten nem kapok fizut, mert elég drága lehet egy ilyen kártya. De kaptam, meg egy köszönőkártyát is, amiben minden jót kívántak a jövőben. Szépen, szűkszavúan elbúcsúztam, mert nem akartam bőgni. A kislány úgy tudja, hazamegyek, de csak vakációzni. Így is sírt, hogy inkább menjek velük Nigériába.