Milyen az élet az üvegburkon kívül? Elsőre ijesztő :)
Április 5.-én elhagytam a házat. Nem volt megható, se semmilyen, mintha csak elugrottam volna a boltba. 7.-én hazamentem, otthon voltam egy hetet, majd visszatértem, és fejest ugrottam a munkakeresésbe. Égetően sürgős volt munkát találnom, ha nem akartam hazamenni. Napok mentek el azzal, hogy nem megfelelő ügynökségekre jártam el. Olyanokra, ahol a válasz az volt, majd felhívjuk, vagy ahol inkább férfiakat közvetítettek ki gyárakba. Sőt, olyan címre is utaztam másfél órát, ahol megszűnt az ügynökség. A harmadik nap azt hittem, sosem lesz munkám, a negyedik nap megtaláltam azt az ügynökséget, ahova bementem, köszöntem, elmondtam, mit szeretnék, és erre az volt a kérdésük, tudok-e másnap kezdeni. Másnap nem tudtam,mert mentem az NI numberért, de hétfőben megegyeztünk. Egy közéi Holliday Innben kaptam takarítói munkát. Akivel mentem az ügynökségre,ő is azonnal kezdhetett. Leesett a nagy kő, végre van munkám :)))))
Másnap elmentem a számomért. Érdekes volt. Elég sok mindent kérdeztek. Még a volt férjem születési dátumára is kiváncsiak voltak. (15 éve elváltam, szerintetek tudtam? :D ) Amúgy egy nagyon kedves fiatalember volt az ügyintézőm. Először azt hittem, valamelyik tetoválószalonból ugrott át. ( Camden Townban voltam :))
Szabad hétvége következett, és bejöttek Londonban a barátaink. Egy barátnőmhöz kiköltözött a barátja, aki most járt itt először, neki mutattuk meg a város főbb látnivalóit.
Hétfőn elkezdődött a munka. A hotelban 8 lány dolgozott takarítóként. 4 román és 4 magyar. A vezetők románok voltak. Most értettem meg az egyik barátomat, aki mondja, hogy ő már kerüli a honfitársainkat :(
A románok összetartottak, a magyarok meg széthúztak. Ment a másik háta mögött kibeszélés, stb... Elszomorító. Nem is volt értelme. Szerintem ott magyarnak nem terem babér, amíg a vezetőség román, hisz maguk közül választanak vezetőket. Tehát felesleges időpocsékolás a másikat taposni. Nem szeretem az ilyet. A munka maga dög nehéz. Mondták már előtte is, hogy nagyon nehéz és fárasztó, ráadásul sokat macerálnak a főnökök is, de nem hittem. Olyan ez, mint az aranyérműtét pl. Sokan mesélnek róla, ráz is a hideg, de akkor érez rá az ember az ízére, mikor neki csinálják :)))) Nekem még nem volt, de ezt érzem legközelebb hozzá.
Szóval a munka nehéz, fárasztó és általában azok csinálják, akiknek a nyelvtudásuk a yes-no-nál megakad. Tehát nagyon jó kezdési lehetőség bárkinek, aki bírja erővel.Munka mindig van, mert rengeteg a hotel. Viszont a pénz szinte megalázó, kb 600 font havonta, ha ügyes vagy, és napi 14 szobát megcsinálsz.
Volt egy lány, akivel együtt kezdtünk, és ő mindig azt mondta, nem érti, miért csinálom ezt, ha ő ennyit beszélne angolul, tuti nem csinálná. Hát nem is csináltam, csak egy hétig, mert ki is rúgtak. Azt mondták, szépen takarítok, de nem elég gyorsan. Akkor megijedtem, egy világ dőlt bennem össze. Ma már áldom a sorsom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése