A burkon kívül

Milyen az élet az üvegburkon kívül? Elsőre ijesztő :)
Április 5.-én elhagytam a házat. Nem volt megható, se semmilyen, mintha csak elugrottam volna a boltba. 7.-én hazamentem, otthon voltam egy hetet, majd visszatértem, és fejest ugrottam a munkakeresésbe. Égetően sürgős volt munkát találnom, ha nem akartam hazamenni. Napok mentek el azzal, hogy nem megfelelő ügynökségekre jártam el. Olyanokra, ahol a válasz az volt, majd felhívjuk, vagy ahol inkább férfiakat közvetítettek ki gyárakba. Sőt, olyan címre is utaztam másfél órát, ahol megszűnt az ügynökség. A harmadik nap azt hittem, sosem lesz munkám, a negyedik nap megtaláltam azt az ügynökséget, ahova bementem, köszöntem, elmondtam, mit szeretnék, és erre az volt a kérdésük, tudok-e másnap kezdeni. Másnap nem tudtam,mert mentem az NI numberért, de hétfőben megegyeztünk. Egy közéi Holliday Innben kaptam takarítói munkát. Akivel mentem az ügynökségre,ő is azonnal kezdhetett. Leesett a nagy kő, végre van munkám :)))))

Másnap elmentem a számomért. Érdekes volt. Elég sok mindent kérdeztek. Még a volt férjem születési dátumára is kiváncsiak voltak. (15 éve elváltam, szerintetek tudtam? :D ) Amúgy egy nagyon kedves fiatalember volt az ügyintézőm. Először azt hittem, valamelyik tetoválószalonból ugrott át. ( Camden Townban voltam :))

Szabad hétvége következett, és bejöttek Londonban a barátaink. Egy barátnőmhöz kiköltözött a barátja, aki most járt itt először, neki mutattuk meg a város főbb látnivalóit.

Hétfőn elkezdődött a munka. A hotelban 8 lány dolgozott takarítóként. 4 román és 4 magyar. A vezetők románok voltak. Most értettem meg az egyik barátomat, aki mondja, hogy ő már kerüli a honfitársainkat :(
A románok összetartottak, a magyarok meg széthúztak. Ment a másik háta mögött kibeszélés, stb... Elszomorító. Nem is volt értelme. Szerintem ott magyarnak nem terem babér, amíg a vezetőség román, hisz maguk közül választanak vezetőket. Tehát felesleges időpocsékolás a másikat taposni. Nem szeretem az ilyet. A munka maga dög nehéz. Mondták már előtte is, hogy nagyon nehéz és fárasztó, ráadásul sokat macerálnak a főnökök is, de nem hittem. Olyan ez, mint az aranyérműtét pl. Sokan mesélnek róla, ráz is a hideg, de akkor érez rá az ember az ízére, mikor neki csinálják :)))) Nekem még nem volt, de ezt érzem legközelebb hozzá.

Szóval a munka nehéz, fárasztó és általában azok csinálják, akiknek a nyelvtudásuk a yes-no-nál megakad. Tehát nagyon jó kezdési lehetőség bárkinek, aki bírja erővel.Munka mindig van, mert rengeteg a hotel. Viszont a pénz szinte megalázó, kb 600 font havonta, ha ügyes vagy, és napi 14 szobát megcsinálsz.
Volt egy lány, akivel együtt kezdtünk, és ő mindig azt mondta, nem érti, miért csinálom ezt, ha ő ennyit beszélne angolul, tuti nem csinálná. Hát nem is csináltam, csak egy hétig, mert ki is rúgtak. Azt mondták, szépen takarítok, de nem elég gyorsan. Akkor megijedtem, egy világ dőlt bennem össze. Ma már áldom a sorsom.

Utolso nap

Tegnap reggel hajnali 7-kor arra ébredtem, hogy valaki kopog az ajtómon. Félalomban végiggondoltam, ki lehet; ha a szülők, akkor úgyis szólnak, ha a gyerekek, akkor meg aludni akarok mééég :DD Befordultam a fal felé, mert még volt hátra fél óra ébresztésig, de rutinosan behúzódtam a falhoz, hogy ha mégis a kislány, akkor csak odafekszik és elalszik talán. Megnyílt az ajtó, akkor már tudtam, hogy csakis ő lehet. Kicsit meg is hatódtam, hisz mégis csak az utolsó napom volt. A meghatódásom azt hiszem az első vesénrugásig tartott, majd mikor belekönyökölt izomból egy pankrátorugrással a mellembe, dühbe csapott át.
Az úgy volt, hogy bejött, lefeküdt, én nagylelkűen adtam neki a takarómból. (Légyszilégyszi aludj vissza, ne kelts fel, még fél órát hagy aludjak....) Aztán elkezdte az izgésmozgást. (Ha csendben fekszem, talán elnyugszik és tudok még aludni...) Aztán győzött a szeretet és megfordultam, átöleltem, bár csukott szemmel. Kár volt :DDD Ebből megneszelte, hogy ébren vagyok, és iszonyatos fickándozásba kezdett. Megint fel volt töltve csordultig energiával. Ilyenkor olyan mint egy megvadult csokibarna csikó :DDD Nekiállt ugrálni, piszkálni a cuccaim (tudja, hogy ettől bazi pipa leszek), arcomba nyomta a plüssét,aztán mikor felköhögtem az utolsó szőrpamacsot is a kutyájából, mondtam neki, hogy feküdjön vissza, vagy legalább ne ugráljon (azonnal tedd le a púderem) és kicsit pihenjen még, ha tud (kértelek, hogy ne ugrálj rajtam), aztán nézünk majd mesét (nem, a kutyád nem kíváncsi belülről rám, vedd ki a számból). Ezután még ugrált kettőt rajtam, majd leszállt az ágyról, és ekkor jött a pankrátorugrás,majd könyöklés a mellembe. Elsőre elakadt a szavam, úgy fájt, aztán olyan de olyan pipa lettem, mondtam neki, kifele. Mondja, hogy bocsánat, erre én meg mindig dühösen, hogy sosem hallgat rám és kifele. Megint mondja, bocsánat, erre én, hogy menj ki, felöltözök és nézünk mesét. Így is lett, aztán felkeltettem a fiút is, jött a szokásos rutin: fogmosás, zuhany, reggeli. Utána megengedték a szülők, hogy tévézzenek, addig én kitakarítottam még utoljára a házat. Mondta L., hogy délben végezhetek, én 11-kor kész voltam, úgyhogy beültem a nappaliba nézni a gyerekeket. Zumbáztak a wiin, úgyhogy mintha ott sem lettek volna. A kislány rém muris volt amikor riszálni kellett :DDD Nemhiába fekete, a vérében van :)))
Mondta L. hogy még várjuk meg a férjét, mert nincs nála készpénz. (Nemá, kapok fizut...!!! :DDD) Ja igen, mert azt nem meséltem, hogy elhagytam a kocsikulcsot (kártya, nem igazi kulcs), és mondtam, hogy kifizetem,
csak várjunk kicsit, hátha előkerül. Nem lett meg, így én azt gondoltam, utolsó héten nem kapok fizut, mert elég drága lehet egy ilyen kártya. De kaptam, meg egy köszönőkártyát is, amiben minden jót kívántak a jövőben. Szépen, szűkszavúan elbúcsúztam, mert nem akartam bőgni. A kislány úgy tudja, hazamegyek, de csak vakációzni. Így is sírt, hogy inkább menjek velük Nigériába.

16 ora

Ennyi ido van meg hatra a csaladnal. A kislanyt mar agyba dugtam, a fiu tevet nez.
Ma elvittek vacsorazni, es megkoszontek az eddigi munkamat. En nem nagyon tudtam szonokolni, mert a sirsas folytogatott a meghatottsagtol. Szomorusagomban, nyomorusagomban nemigen szoktam sirni, viszont hja valami meghato, azon igen. Nem tul kellemes pityeregni egy romantikus filmen, kutyatorteneten, liberoreklamon :DDD
De nem tudok vele mit kezdeni.

Szoval holnap delben lezarodik egy szakasz az eletemben. Most kicsit rajtam van a panik, nem nagyon szeretnem elhagyni az uvegkalickamat, ami biztonsagos es vedett. De tudom, hogz odakint valami erdekes izgalmas es uj var ram. Nem szeretnek tobbet dadus lenni, az biztos. Egyreszt nem hagyom ott megint valahol a szivem, masreszt meg a cseledelet nem tul jo dolog, es meg rosszabb csaladot is kifoghatok.

Mar osszepakoltam 2 nagyborondot, meg egy kicsit, egyet mar atszallitottam jovendobeli lakohelyemre.
A kislany a fel napot atbogte, hogy nem akarja hogy hazamenjek. Direkt nem mondtam neki, plane hogy orokre itthagyom, de alabecsultem, es elotte elejtetttem egy -ket felmondatot a fiunak. szoval az egy honapja elhangzottakat osszekombinalta a nagy surgesforgassal, ami itt ma ment, es megneszelte, mi keszulodik. Mondom, alabecsultem. Mert hogy ok meg mennek Nigeriaba ket hetre, amig nem jon az uj lany ide. Beszeltem mar vele, kedves lany, de kicsit feltekeny vagyok ra :DDDD

Az elmult egy evben eleg sok mindent megtapasztaltam itt, bar en azert meg mindig burokban elek.
Most mar tudom, hogy a kereszte feher csikok az asztfalton azt jelzik, hogy azt a szakaszt telepitett trafipax  meri folyamatosan. Hogy nagyszeruen el lehet itt boldogulni terkep es tfl nelkul is,bar a magabiztossagomnak, (amit csak en hivok igy, masok Marcsi megint okos volt buszban-nak hivjak :D) koszonhetek egy-ket kalandot, de azert mindig hazatalalok. Hogy nincs kolbaszbol a kerites, itt is van nyomor es bunozes (lattam mar kisebb bandaosszecsapast is). Hogy mindenhol jo, ha vannak barataid, de talan igy idegenben a legjobb.

Most kilepek a burokbol, vagyis inkabb az uvegkalickambol, es elso lepeskent ma megkerte nekem egy baratom az NI numbert. Elso korben barmilyen munkat elvallalok, aztan ha kicsit helyrejottem, keresek valamit amit szeretnek is csinalni.
 34 evesen meg nem dontottem el, mi legyek, ha nagy leszek, talan majd most :)

A szulok hozzamallasa amugy valtozatlan, meg mindig maradtam a kozepesen hasznos haziallat kategoriaban, csak mar egyre tobbet  varnak el tolem. Lehet, hogy azert, ne csak kozepesen hasznos legyek :DDD
Fozes, bevasarolas, meg mindent ami a hazban van, es amirol eredetileg szo sem volt.
A "legszebb" storym a ferfihoz kapcsolodik, pedig meg voltam gyozodve, hogy o meg ertelmes. Latom, kimegy hatra valamit matat, ami mar eleve gyanus volt, mert nem csinal itthon soha semmit. Egyszer csak szol, hogy menjek hatra. Itt a hazakbol a szennyvizet, ami nem a wc-bol jon (mosogep, kad, mosogato) a hazak oldalan vezetik le csovekkel, aztan belefolyatjak egy lyukba, es ez a lyuk volt eldugulva az oszi levelektol. Nos mutatja ezt a lyukat, meg mondja, hogy el volt dugulva, es MOST o megcsinalta, de ellenorizzem ket hetente, es csinaljam en. Nos ekkor elontott a duh es elkovettem azt a hibat, hogy raneztem, es az vitt mindent. Elnezest a gyengebb idegzetuektol, de erre nincs jobb kifejezes. Ugy nezett ram, mint egy darab szarra konkrettan. Onnantol nem is volt mondanivalom, kipreseltem egy yest es otthagytam. Kozben arra gondoltam, hogy beszerzek szobalanyegyenruhat, meg kerteszesest, meg szakacsosast, meg autoszereloset, ilyesmiket. Ja mert hogy mar tankolnom is kellett. Na jo, bele nem haltam :DDD  Csak igyekeznek annyit dolgozni, amennyiert fizetnek, de nem hagyjak :DDDD

Egy korszak vege

Aprilis 5.-en dolgozom utoljara a csaladnal. Igy beszeltuk meg. En vartam a hajora, ok meg nem akartak bizonytalansagban maradni, igy huztunk egy vegso hatart, es ez kozeledik most rohamosan.

Osszefoglalva: honapok ota varok erre a hajos munkara, es ugy volt, hogy februarban mennem kell interjura (egy ismerosom intezi, o mondta, hogy majd akkor kell), de nem hivtak, en meg ugye szoltam a L.-nek, hogy haza kell majd mennem, meg hogy miert, azt is elmondtam. Es hogy aprilis korul lesz belolle munka. O meg mondta, hogy jo, aztan februar vegen mondta, hogy akkor huzzunk egy vonalat, es akkor aprilis 5.-eig legyek, mert o nem akar au pair nelkul maradni. Igaza van.

 Az  ido panikbaejtoen kozeledett, en felhivtam a hatszelem, es mondta, hogy aprilis vegere szamithatok idopontra, aztan majd majus elejevel munkara. Upsziri.

Hat lepergett elottem az eletem... Ugyanis aprilistol se munkam, se penzem, se szallasom. Idokozben vege lett az otthoni kapcsolatomnak, o maradt a lakasban, tehat haza nem akarok menni. Bar amugy sem akarnek meg atmenetileg sem.

Szoval elkezdodott a lazas gondolkodas, hogy mi legyen. Most ugy van, hogy maradok itt probalok munkat keresni. Kicsit felek, mert ugye a nyelv... az orok mumus :)  Persze, ha fele ilyen lusta lettem volna, es nem a sult galambot varom, mar egesz jol beszelhetnek. De nem kesergunk a multon, koncentralunk a jovore.

Egyebkent a kislanyt meg a fiut is ugy megszerettem, hogy nem konnyu oket itthagyni mar. Pont most jott el az az ido, amikor mindenbe belerazodtam, osszecsiszolodtunk a gyerekekkel, tudom mi a dorges, szoval gordulekenyen mennek a dolgok. Most kellene maradni pont. Persze, most a panik is beszel belolem, de tenyleg. Hianyozni fognak a gyerekek. Azt hittem, ez nem fog megtortenni. Azt hittem, ez is csak egy munka. De itt valahogy ithagyod kicsit a szived. Meselsz nekik, hozzadbujnak, vannak kozos vicceitek, emlekeitek, elobb utobb megszereted oket ugyis.

 

Par hete a fiu elmondta, hogy szerelmes. Csak nekem, ertitek :))) Se szuloknek, se senkinek, csak nekem bizony am :)))

Ja a "meselsz nekik" nemi koltoi tulzas :DDD Fogom a konyvet, probalom olvasni, de meg egy mesekonyv is tele van szamomra ismeretle szoval. Nekem a legtobb gondom az angolban a kiejtessel van, szoval nemelyik szonak nekifutok parszor, vagy egyszeruen elsumakolom, a kislany meg csak hallgatja hozzam bujva. Nem javit ki, meg semmi, szoval szerintem nem is az a lenyeg neki, csak hogy a hangom hallja. De szerintem egy mukkot nem ert belole :DDD Vegul is nekem kislanykent unnep volt a pentek ket hetente, vagy a hetfo mar nem emlekszem pontosan, mert akkor nem volt tv adas, apukam deluanos volt, anyukam meg meset olvasott nekem. Minden meset kivulrol fujtam a konyvbol, de olyan jo volt tole hallani, megnyugtatott a hangja, es akkor csak az enyem volt :) Szerintem a kislany is ilyesmit erezhet.:)