16 ora

Ennyi ido van meg hatra a csaladnal. A kislanyt mar agyba dugtam, a fiu tevet nez.
Ma elvittek vacsorazni, es megkoszontek az eddigi munkamat. En nem nagyon tudtam szonokolni, mert a sirsas folytogatott a meghatottsagtol. Szomorusagomban, nyomorusagomban nemigen szoktam sirni, viszont hja valami meghato, azon igen. Nem tul kellemes pityeregni egy romantikus filmen, kutyatorteneten, liberoreklamon :DDD
De nem tudok vele mit kezdeni.

Szoval holnap delben lezarodik egy szakasz az eletemben. Most kicsit rajtam van a panik, nem nagyon szeretnem elhagyni az uvegkalickamat, ami biztonsagos es vedett. De tudom, hogz odakint valami erdekes izgalmas es uj var ram. Nem szeretnek tobbet dadus lenni, az biztos. Egyreszt nem hagyom ott megint valahol a szivem, masreszt meg a cseledelet nem tul jo dolog, es meg rosszabb csaladot is kifoghatok.

Mar osszepakoltam 2 nagyborondot, meg egy kicsit, egyet mar atszallitottam jovendobeli lakohelyemre.
A kislany a fel napot atbogte, hogy nem akarja hogy hazamenjek. Direkt nem mondtam neki, plane hogy orokre itthagyom, de alabecsultem, es elotte elejtetttem egy -ket felmondatot a fiunak. szoval az egy honapja elhangzottakat osszekombinalta a nagy surgesforgassal, ami itt ma ment, es megneszelte, mi keszulodik. Mondom, alabecsultem. Mert hogy ok meg mennek Nigeriaba ket hetre, amig nem jon az uj lany ide. Beszeltem mar vele, kedves lany, de kicsit feltekeny vagyok ra :DDDD